„… hogy a világ kicsit jobb legyen…”

- Pontosan mi egy ilyen út célja?

„Ezeknek az utaknak kettős célja van. Egyrészt azon emberek részére biztosítunk ingyenes, magas szintű orvosi ellátást, akik mély szegénységben élnek abban az országban, és emiatt ez egyáltalán nem lenne elérhető számukra. A másik célja pedig, hogy az ottani kollégáknak megmutassuk a modern, európai sebészeti irányelveket, ezzel együtt kicsit egyengessük a képzésüket.”

- Hogyan zajlik egy ilyen misszió megszervezése és kivitelezése?

„ Egy korábban leegyeztetett időpontban megyünk, így az ottani kollégák és segítők előre leszervezik az ottani pácienseket. Tulajdonképpen meghirdetik az ingyenes ellátást azon emberek között, akiknek igénye lehet egy ilyen szintű – számukra másképp nem elérhető – ellátásra, és erre az időre biztosítják a kórházat nekünk, hogy a műtéteket el tudjuk végezni.”

- Mennyi műtét végrehajtására volt lehetőségük?

„ Rövid számokban az elvégzett munka: a két hét alatt kilenc műtéti napunk volt, melyeken összesen 58 műtéti ellátást végeztünk. Gyakorlatilag minden reggel 9 órától este 6 óráig a műtőben voltunk.”

- Milyen betegségeket és testi elváltozásokat kezeltek?

„ Zömében gyerekeket operáltunk, nagyobb részt másodlagos helyreállításokat végeztünk égési sérüléseken, különböző testtájékokon: lábon, kézen, nyakon, illetve a törzsön. Ezen kívül fejlődési rendellenességekkel találkoztunk még.”

- Mi lehet az oka, hogy ennyi égési sérült él Bangladesben?

„Mi Dakkában voltunk, ami Banglades fővárosa. Csak, hogy a zsúfoltságról képet tudjon az ember alkotni, úgy kell elképzelni, hogy körülbelül egy akkora helyen, mint Budapest, 20 millióan élnek. A jellemző sérülés, ami miatt ellátásra van szükségük az ottani embereknek, valóban az égés. Ennek pontos okát nem tudom megmondani, rengeteg láng-, illetve áramütés okozta égéssel találkoztunk. Előzőnek talán az lehet a magyarázata, hogy ez egy jó klímájú ország, nagyon ritka a hideg. Ebben a rövid időszakban kisebb, rögtönzött tűzhelyekkel melegítik a lakásokat, melyektől sokan szenvednek el égési sérüléseket.”

- Mennyire elégedett a mostani misszió eredményeivel?

„Magával az elvégzett munkával nagyon elégedett vagyok, mert igazán hatékony volt a tevékenységünk. Komoly műtéteket végeztünk, javítva ezzel a páciensek életminőségén, és úgy érzem, a segítség jó helyre ment. Az egész világot nem lehet megváltoztatni, de ha csak egy embernek az életét pozitív irányba tudjuk alakítani, akkor az szerintem megközelíti a legtöbbet, amit tehetünk azért, hogy a világ kicsit jobb legyen. Számomra ez a legnagyobb motiváció.”

- Mi volt az egyik legmeghatározóbb, személyes élménye?

„A két évvel ezelőtti misszió során megműtöttem egy kisgyermeket, akinek kézégést követően az ujjai gyakorlatilag összenőttek, és azokat választottam szét. Ő meghallotta, hogy most is megyünk, és jelentkezett egy kisebb korrekcióra ismét. Így láthattuk, hogy sikeres volt a műtét, amit annak idején végeztünk. Ezzel kaptunk egyfajta hosszú távú visszajelzést.”

- Ez a két hét soknak számít vagy kevésnek?

„Ahogy vesszük. Igény természetesen folyamatosan lenne, és ha állandóan ott tartózkodnánk, akkor megállás nélkül operálhatnánk, sosem fogynának el a páciensek. Viszont másrészről ennek a missziósorozatnak a megindítása óta sokkal több a plasztikai sebész. Ez mutatja, hogy egyrészt sikerült felkelteni az érdeklődést a szakma iránt, másrészt sikerült segíteni abban is, hogy a legjobb szakmai irányelvek alapján tudják képezni magukat. Bangladesben így már önálló tanszéke és képviselete van a plasztikai sebészetnek, ami mindenképp pozitív irányt jelent.”

- Mi az alapvető különbség az itthoni és az ottani plasztikai sebészet között?

„Amíg nálunk, Európában különválik az esztétikai és a helyreállító plasztikai sebészet – melyek közül főként az esztétikai oldal a keresettebb -, addig ott egyértelműen elenyésző az esztétikai beavatkozások száma. Persze a forma és az esztétika nem különíthető el, hiszen a helyreállítás alkalmával sem teljesen másodlagosak az esztétikai szempontok. Határozottan látható, hogy az ottani kollégák képzettsége ilyen szempontból is évről évre javul. Rengeteget olvasnak, külföldre mennek, hogy még többet tanulhassanak, tehát folyamatosan fejlődik a képzettségük.”

- Hogyan zajlott az ott töltött időszak?

„Nagyon sokan jelentkeztek az ingyenes műtéti lehetőségre, így az első napok azzal teltek reggeltől estig, hogy átnéztük a pácienseket. Próbáltuk beazonosítani a problémákat, és elkészíteni egy előjegyzést, hogy melyik nap, milyen sorrendben és kiket operálunk meg. Természetesen utána is érkeztek még betegeket, akiket mindig megpróbáltunk beilleszteni a műtéti tervbe.”

- Kikből állt a nemzetközi csapat?

„Hármunkon kívül volt még egy holland műtősnő és egy német plasztikai sebész, akik a saját helyi, tehát a holland és a német Interplast delegáltjai voltak.”

- Lelkileg mennyire megterhelő egy ilyen út?

„Nyilván megérinti az embert, amikor ilyen szörnyű sorsokkal találkozik, ebbe nem lehet belenyugodni és elfogadni is nehéz. Természetesen nagyon bánt, és szomorú vagyok, ha egy felismerhetetlenségig égett pácienssel találkozom például, de ez engem nem akadályoz meg abban, hogy a feladatra koncentráljak. Az én hozzáállásom az, hogy ilyenkor beazonosítom a problémát, majd a szakma szabályai és a legjobb tudásom szerint próbálom a leghatékonyabb módszer segítségével javítani ezt az állapotot. Persze emberként megrázóak ezek a szörnyű dolgok, de ezt jól el lehet különíteni attól, hogy van egy feladat, amit viszont el kell végezni, és amellett, hogy sajnálom ezeket az embereket, segítek, ahol tudok.”

- Mik a tervek a jövőre nézve ilyen munkák terén?

„Amennyiben hívnak, rám számíthatnak. Úgy gondolom, bizonyítottam, hogy stabil tagja vagyok ennek a csapatnak, és szeretném, ha ez így is maradna. Számomra ez egy igen jó lehetőség, és nagyon szeretem ezt, mert igazán hasznos dolognak érzem. Nyilván vannak anyagi korlátai annak, hogy hányszor tudunk menni, de terveink szerint jövőre lesz egy nigériai misszió, ami ott már a második ilyen küldetés lenne. Illetve, mivel a helyiek érzik a jó hatását ezeknek az utaknak, ezért azt gondolom, hogy ide is visszavárnak bennünket. Mi pedig ahol tudunk, segítünk.”

Végezetül arra is kíváncsiak voltunk, hogyan tölti a plasztikai sebész az ünnepeket.

„Most nagyon sok munka volt, amióta hazajöttem a misszióról, azóta gyakorlatilag folyamatosan dolgoztam, és tegnap végeztem az utolsó műtétet ebben az évben, úgyhogy most a karácsonyt a gyerekeimmel és kedvesemmel fogom tölteni. Az a cél, hogy egy kicsit regenerálódjak és pihenjek az év hátralévő részében. Jövőre újult erővel és energiával szeretném folytatni a munkát.”

Reméljük, a pihenés tényleg megvolt, és ezzel együtt sok sikert kívánunk a további, becsülendő munkákhoz az új évben is!